Apróvirágú füzike

Latinnév: Epilobium parviflorum Schreb.
Családnév: Ligetszépefélék családja (Oenotheraceae; Onagraceae)

Átellenes lándzsás levelei nyeletlenek, aprón fűrészelt élűek, a szárakhoz hasonlóan molyhosak vagy gyapjas szőrűek. A virágok sugarasan részarányosak, a 4 sziromlevél halványpiros, a magház hosszú, vékony, csúcsán jól látható a hozzá hasonlóan hengeres vacok. A termés vékony, hosszú tok, benne szőrüstökkel rendelkező parányi magvak tömegével. Nedves helyeken, mocsárlápok területén, vizek mentén terem.

A nemzetség többi faját is használják (Epilobii herba). A dülmirigy megnagyobbodásában (prostata hyperplasia), jóindulatú hámdaganataiban (adenoma prostatae) a béta-szitoszterin kedvező hatása bizonyított. Vízben nem oldódik, de glikozidjai megtalálhatók a vizes kivonatokban. Kismolekulájú, fenolos csoportokat tartalmazó benzolgyűrűs vegyületei is számításba jöhetnek. Két kávéskanálnyi aprított termékből készítenek forrázatot, a nap folyamán többször ismételve. A kezelést az első tünetek megjelenésekor kezdik meg, hónapokig folytatják, amennyiben a folyamatot lassítja vagy megállítja, ellenkező esetben műtéti beavatkozás szükséges.

Az Epilobium nemzetség többi képviselője általában nagyobb mennyiségű hatóanyagot tartalmaz. A nemzetség egyik leggyakoribb képviselője a tölgyesekben, mészkerülő erdőkben, erdőszéleken termő erdei deréce (E. angustifolium L., syn.: Chamaenerion angustifolium Holub). Vizes kivonatukat vagy az ebből készített száraz kivonatokat máj- és epeúti bántalmakban javallják. A központi idegrendszerre nyugtató hatást fejtenek ki, csökkentik az enyhébb fájdalmakat is.

Ánizs

Latinnév: Pimpinella anisum L.
Családnév: Ernyősvirágzatúak családja (Umbelliferae, Apiaceae)

Élősködő gomba a tömlős gombák osztályából (Ascomycetes). Elsősorban a rozs kalászain található meg, de más pázsitfűféléken, valamint egyes pálkaféléken is élősködik. A gomba áttelelő része, a varjúkörömre emlékeztető szklerócium orsó alakú, egyenes vagy kissé ívelt, hossza 1-2,5 (4) cm, vastagsága 2-5 mm. A szklerócium színe ibolyásbarna vagy majdnem fekete, törésfelülete szürkésfehér, e felület közelében ibolyás árnyalattal, állománya frissen húsos, szárítás után szaruszerű, töréskor pattan.

A gazdanövény kalászáról nyáron lehullott szklerócium felületén tavasszal megjelennek a termőtestek, melyek fonalas nyelén színes, gombostűfejnyi képlet fejlődik; ennek belsejében nagyszámú peritécium van tömlőkkel, utóbbiakban pedig a mikroszkopikus méretű, fonalas aszkospórák.

Ezeket a szél a rozs vagy más gazdanövény virágzó kalászaira juttatja, a magházon gombafonadék (micélium) fejlődik, mely nemezszerű bevonatot képez, édes "mézharmatot" választ ki, és rovarokat csalogat magához; a rovarok a ragadós nedvvel együtt magukkal viszik a konídiumokat is, ezáltal újabb kalászokat fertőznek meg. A szél által terjedő, spórákkal történő fertőzést elsődlegesnek, a rovarok biztosította, konídiumok általit pedig másodlagos fertőzésnek nevezzük. A megfertőzött virágokból nem fejlődik szemtermés, hanem szklerócium. Az anyarozs a hűvösebb, nedvesebb vidékeket kedveli.

Hatóanyagai és felhasználása

Az anyarozs szkleróciumát (Secale comuturrí) elsősorban mesterségesen fertőzött rozstáblákról nyerik. A szkleróciumok legfeljebb egy évig tárolhatók.

Négyféle anyagnak van gyakorlati jelentősége:

1. A zsíros olaj (20-30%) könnyen avasodik, nehezíti a tárolást, ezért legföljebb egy évig tartható el ép szkleróciumok esetében. Aprításuk közvetlenül a felhasználás előtt történjék, ekkor zsírtalanítják.
2. Jellemző festékanyagaik alapján azonosítható a szkleróciumok jelenléte lisztben.
3. Biogén aminjai és egyéb, nitrogéntartalmú vegyületei is rendelkeznek kisebb-nagyobb hatással, ezzel magyarázható, hogy az alkaloidmentes szkleróciumok használatakor is értek el eredményeket.
4. Tulajdonképpeni hatóanyagai jellemző indolvázas, lizergsavat tartalmazó alkaloidok (legalább 0,3%), ezek közül a következő hat a legfontosabb: az ergometrin, az ergotamin és ergozin, az ergokornin, ergokrisztin és ergokriptin (utóbbi három gyűjtőneve: ergotoxin). Az elsőként említett alkaloid a lizergsavnak egyetlen aminoalkohollal (aminopropanollal) alkotott vegyülete, a többi szerkezetében viszont a lizergsavhoz kapcsolt aminosavak találhatók (Oligopeptid alkaloidok).

Valamennyi hatásos alkaloid optikailag aktív, balra forgató; optikai és biológiai aktivitásukat csak enyhén savas közegben, karbonsavak jelenlétében őrzik meg, oldott állapotban azonban csak korlátozott ideig; lúgos közegben jobbra forgató izomerekké alakulnak át, melyek gyógyászati szempontból értéktelenek.

Az anyarozs-alkaloidok erős, méhre ható (uterotonikus) szerek. A vízben alig oldódó ergotamin és ergotoxin a méh izomzatának ismétlődő, majd tartós összehúzódását váltják ki, ennek révén összenyomják az ereket, a méh-vérzést szüntetik (nem befolyásolják a keringő vér alvadékonyságát). Ugyanakkor kifejezett környéki érszűkítő hatással is rendelkeznek, ezért ellenjavalltak a magas vérnyomásos betegeknél. Méhre gyakorolt összehúzó hatású (uterotonikus) gyógyszerként ma alig használtak. Szimpatolitikus hatásúak (bénítják az adrenerg végkészülékeket: alfa-adrenoceptor-blokkolók, ún. alfa-blokkolók).

Az ergotamint koffeinnel társítják migrénes fejfájás csillapítására, inkább a rohamok megelőzésére. Az ergotamint a nadragulya (Atropa belladonná) alkaloidjaival együtt adagolva olyan gyári gyógyszerek birtokába jutnak, melyeket neuraszténiás betegek kezelésére rendelnek; a szimpatolitikus anyarozs-alkaloidok és a paraszim-patolitikus atropin a vegetatív idegrendszeri kilengéseket csökkentik, mindkét irányban. Az összkivonatból (Extractum Secalis cornuti fluidurn) méhvérzés-ben naponta 2-3-szor 20-30 cseppet adagolnak. A hatás elérésére az összkivonatokat általában túladagolják s ezért, valamint az elhúzódó használat miatt, káros mellékhatások léphetnek fel. A túladagolás első tünetei közé tartozik a hangyamászásszerű érzés az ujjakban, a végtagok zsibbadása, szomjúságérzet; veszélyes lehet a vérnyomás fokozatos növekedése. Ma az egységes hatóanyagot tartalmazó, pontosan adagolható, megbízhatóbb gyógyszereket részesítik előnyben.

A vízben jobban oldódó ergometrin (hasonnevei: ergonovin, ergobazin) alig hat az ütőérrendszerre, de kifejezett méhösszehúzódást kiváltó (oxytocikus, ill. uterotonikus) hatással rendelkezik. A szülészetben használják metilszármazékát is, mely gyorsabban hat. Fő javallata a szülés utáni vérzés (haemorrhagia post partum) és más jellegű méhvérzések (metrorrhagia). Gyakorlatilag nem rendelkezik az erekre gyakorolt hatással. Ezért az egyes alkaloidok egymással nem helyettesíthetők.

Az ergotoxin dihidrogénezése (részleges telítése) által megváltozik az erekre gyakorolt hatása, értágító gyógyszerek előállítására alkalmas; a dihidroergotoxin-tartalmú készítmények fokozzák a működő szervek vérellátását, főleg idősebb korban az agyi vérkeringés javítására rendelik, a vérnyomást alig befolyásolják (csökkentik). Ezzel szemben a dihidroergotamint elsősorban az alacsony vérnyomású betegek kezelésére használják (antihypotensiv gyógyszerként), emellett a migrénes fejfájás megelőzésére és a visszerek tónusának fokozására (venotonicum) is alkalmasak az e vegyületet tartalmazó gyógyszerek. A dihidrogénezett ergotoxin és ergotamin a szokásos adagokban nem uterotonikus hatásúak. Mindkét típusú készítmény vizes oldatban is jól tárolható.

Az ergokriptin félszintézissel előállított egyik származéka az alfa-brom-kriptin, dopaminerg hatása áll előtérben. Két, egymástól eltérő javallattal használják: a prolaktinszint csökkentésére és ezáltal a tejelválasztás (lactatio) felfüggesztésére, tejcsorgásban (galactorrhoea), havivérzés prolaktin okozta kimaradásakor (amenorrhoea) és a prolaktin szintre visszavezethető meddőségben (sterilitás). A második javallat a Parkinson-kór (az előbbiekhez viszonyítva nagyobb adagban). Az anyarozsból előállítanak egy rendkívül veszélyes kábítószert, az LSD-t (lizerg-sav dietil-amid), melynek érzékcsalódást okozó (hallucinogén) hatása igen kifejezett. Előállítása, forgalmazása, használata az egész világon tilos.

Termesztése

A rozstáblákból elenyésző mennyiségű anyarozs-szklerócium gyűjthető össze, ezért külön e célra létesített rozsvetésen termesztik. Kiinduló-anyagként nemcsak sok hatóanyagot, hanem főleg bizonyos alkaloidokat tartalmazó fajtákat használnak.

Legmegfelelőbbek azok a vidékek, ahol az évi csapadék mennyisége 600 mm feletti, a levegő nedvességtartalma 60-90%-os, a májusi, júniusi napi átlagos hőmérséklet 14-16 °C.

A rozsot 140-160 cm-es sávokban vetik, 12 cm széles sorközökre. A sávok között 50-60 cm széles ösvényeket kell hagyni. Amikor a kalászok negyedrésze láthatóvá válik, megkezdhető a befertőzés konídiumszuszpenzió-val, melyet a kalászokba mechanikus úton juttatnak be, a reggeli órákban vagy este. A "mézharmat" 6-12 nap múlva jelenik meg, a mesterséges fertőzéstől számított első hónap végén a kalászokon már láthatók a szkleróciumok. A legelsőnek fejlődött, legnagyobb, legértékesebb szkleróciumok könnyen kihullanak a kalászból. Az évi hozam kb. 200 kg/ha. A szkleróciumokat gyűjtés után kb. 0,5 cm-es rétegben szétterítve árnyékban szárítják, míg nedvességtartalmuk le nem csökken 7-8%-ra; a nagyobb nedvességtartalmúak hatóanyagai tárolás közben felbomlanak, a kisebb nedvességtartalmú szkleróciumok pedig nem használhatók fel oltófolyadék nyerésére. Jól szellőzött, sötét helyiségben kell tárolni, feltüntetve, hogy mérgező.

A betakarított rozsszemek nem használhatók fel háziállatok táplálására. Nemcsak a rozson élősködő (parazita) gomba szkleróciuma képez ipari nyersanyagot, hanem a mesterséges táptalajban nevelt gombafonadék anyagcseretermékei is (szaprofitakultúrák). Tíznaponként kb. 5 mg/ml alkaloid vonható ki a gombafonalakból. Az alkaloidok nyerésére a biotechnológiában főleg a Claviceps paspali Stevens et Hall. nevű fajt használják.

Anyarozs

Latinnév: + Claviceps purpurea (Fr.)
Családnév: Clavicipitaceae család

Élősködő gomba a tömlős gombák osztályából (Ascomycetes). Elsősorban a rozs kalászain található meg, de más pázsitfűféléken, valamint egyes pálkaféléken is élősködik. A gomba áttelelő része, a varjúkörömre emlékeztető szklerócium orsó alakú, egyenes vagy kissé ívelt, hossza 1-2,5 (4) cm, vastagsága 2-5 mm. A szklerócium színe ibolyásbarna vagy majdnem fekete, törésfelülete szürkésfehér, e felület közelében ibolyás árnyalattal, állománya frissen húsos, szárítás után szaruszerű, töréskor pattan.

A gazdanövény kalászáról nyáron lehullott szklerócium felületén tavasszal megjelennek a termőtestek, melyek fonalas nyelén színes, gombostűfejnyi képlet fejlődik; ennek belsejében nagyszámú peritécium van tömlőkkel, utóbbiakban pedig a mikroszkopikus méretű, fonalas aszkospórák. Ezeket a szél a rozs vagy más gazdanövény virágzó kalászaira juttatja, a magházon gombafonadék (micélium) fejlődik, mely nemezszerű bevonatot képez, édes "mézharmatot" választ ki, és rovarokat csalogat magához; a rovarok a ragadós nedvvel együtt magukkal viszik a konídiumokat is, ezáltal újabb kalászokat fertőznek meg. A szél által terjedő, spórákkal történő fertőzést elsődlegesnek, a rovarok biztosította, konídiumok általit pedig másodlagos fertőzésnek nevezzük. A megfertőzött virágokból nem fejlődik szemtermés, hanem szklerócium. Az anyarozs a hűvösebb, nedvesebb vidékeket kedveli.

Hatóanyagai és felhasználása

Az anyarozs szkleróciumát (Secale comuturrí) elsősorban mesterségesen fertőzött rozstáblákról nyerik. A szkleróciumok legfeljebb egy évig tárolhatók.

Négyféle anyagnak van gyakorlati jelentősége:

1. A zsíros olaj (20-30%) könnyen avasodik, nehezíti a tárolást, ezért legföljebb egy évig tartható el ép szkleróciumok esetében. Aprításuk közvetlenül a felhasználás előtt történjék, ekkor zsírtalanítják.
2. Jellemző festékanyagaik alapján azonosítható a szkleróciumok jelenléte lisztben.
3. Biogén aminjai és egyéb, nitrogéntartalmú vegyületei is rendelkeznek kisebb-nagyobb hatással, ezzel magyarázható, hogy az alkaloidmentes szkleróciumok használatakor is értek el eredményeket.
4. Tulajdonképpeni hatóanyagai jellemző indolvázas, lizergsavat tartalmazó alkaloidok (legalább 0,3%), ezek közül a következő hat a legfontosabb: az ergometrin, az ergotamin és ergozin, az ergokornin, ergokrisztin és ergokriptin (utóbbi három gyűjtőneve: ergotoxin). Az elsőként említett alkaloid a lizergsavnak egyetlen aminoalkohollal (aminopropanollal) alkotott vegyülete, a többi szerkezetében viszont a lizergsavhoz kapcsolt aminosavak találhatók (Oligopeptid alkaloidok).

Valamennyi hatásos alkaloid optikailag aktív, balra forgató; optikai és biológiai aktivitásukat csak enyhén savas közegben, karbonsavak jelenlétében őrzik meg, oldott állapotban azonban csak korlátozott ideig; lúgos közegben jobbra forgató izomerekké alakulnak át, melyek gyógyászati szempontból értéktelenek.

Az anyarozs-alkaloidok erős, méhre ható (uterotonikus) szerek. A vízben alig oldódó ergotamin és ergotoxin a méh izomzatának ismétlődő, majd tartós összehúzódását váltják ki, ennek révén összenyomják az ereket, a méh-vérzést szüntetik (nem befolyásolják a keringő vér alvadékonyságát). Ugyanakkor kifejezett környéki érszűkítő hatással is rendelkeznek, ezért ellenjavalltak a magas vérnyomásos betegeknél. Méhre gyakorolt összehúzó hatású (uterotonikus) gyógyszerként ma alig használtak. Szimpatolitikus hatásúak (bénítják az adrenerg végkészülékeket: alfa-adrenoceptor-blokkolók, ún. alfa-blokkolók).

Az ergotamint koffeinnel társítják migrénes fejfájás csillapítására, inkább a rohamok megelőzésére. Az ergotamint a nadragulya (Atropa belladonná) alkaloidjaival együtt adagolva olyan gyári gyógyszerek birtokába jutnak, melyeket neuraszténiás betegek kezelésére rendelnek; a szimpatolitikus anyarozs-alkaloidok és a paraszim-patolitikus atropin a vegetatív idegrendszeri kilengéseket csökkentik, mindkét irányban. Az összkivonatból (Extractum Secalis cornuti fluidurn) méhvérzés-ben naponta 2-3-szor 20-30 cseppet adagolnak. A hatás elérésére az összkivonatokat általában túladagolják s ezért, valamint az elhúzódó használat miatt, káros mellékhatások léphetnek fel. A túladagolás első tünetei közé tartozik a hangyamászásszerű érzés az ujjakban, a végtagok zsibbadása, szomjúságérzet; veszélyes lehet a vérnyomás fokozatos növekedése. Ma az egységes hatóanyagot tartalmazó, pontosan adagolható, megbízhatóbb gyógyszereket részesítik előnyben.

A vízben jobban oldódó ergometrin (hasonnevei: ergonovin, ergobazin) alig hat az ütőérrendszerre, de kifejezett méhösszehúzódást kiváltó (oxytocikus, ill. uterotonikus) hatással rendelkezik. A szülészetben használják metilszármazékát is, mely gyorsabban hat. Fő javallata a szülés utáni vérzés (haemorrhagia post partum) és más jellegű méhvérzések (metrorrhagia). Gyakorlatilag nem rendelkezik az erekre gyakorolt hatással. Ezért az egyes alkaloidok egymással nem helyettesíthetők.

Az ergotoxin dihidrogénezése (részleges telítése) által megváltozik az erekre gyakorolt hatása, értágító gyógyszerek előállítására alkalmas; a dihidroergotoxin-tartalmú készítmények fokozzák a működő szervek vérellátását, főleg idősebb korban az agyi vérkeringés javítására rendelik, a vérnyomást alig befolyásolják (csökkentik). Ezzel szemben a dihidroergotamint elsősorban az alacsony vérnyomású betegek kezelésére használják (antihypotensiv gyógyszerként), emellett a migrénes fejfájás megelőzésére és a visszerek tónusának fokozására (venotonicum) is alkalmasak az e vegyületet tartalmazó gyógyszerek. A dihidrogénezett ergotoxin és ergotamin a szokásos adagokban nem uterotonikus hatásúak. Mindkét típusú készítmény vizes oldatban is jól tárolható.

Az ergokriptin félszintézissel előállított egyik származéka az alfa-brom-kriptin, dopaminerg hatása áll előtérben. Két, egymástól eltérő javallattal használják: a prolaktinszint csökkentésére és ezáltal a tejelválasztás (lactatio) felfüggesztésére, tejcsorgásban (galactorrhoea), havivérzés prolaktin okozta kimaradásakor (amenorrhoea) és a prolaktin szintre visszavezethető meddőségben (sterilitás). A második javallat a Parkinson-kór (az előbbiekhez viszonyítva nagyobb adagban). Az anyarozsból előállítanak egy rendkívül veszélyes kábítószert, az LSD-t (lizerg-sav dietil-amid), melynek érzékcsalódást okozó (hallucinogén) hatása igen kifejezett. Előállítása, forgalmazása, használata az egész világon tilos.

Termesztése

A rozstáblákból elenyésző mennyiségű anyarozs-szklerócium gyűjthető össze, ezért külön e célra létesített rozsvetésen termesztik. Kiinduló-anyagként nemcsak sok hatóanyagot, hanem főleg bizonyos alkaloidokat tartalmazó fajtákat használnak.

Legmegfelelőbbek azok a vidékek, ahol az évi csapadék mennyisége 600 mm feletti, a levegő nedvességtartalma 60-90%-os, a májusi, júniusi napi átlagos hőmérséklet 14-16 °C.

A rozsot 140-160 cm-es sávokban vetik, 12 cm széles sorközökre. A sávok között 50-60 cm széles ösvényeket kell hagyni. Amikor a kalászok negyedrésze láthatóvá válik, megkezdhető a befertőzés konídiumszuszpenzió-val, melyet a kalászokba mechanikus úton juttatnak be, a reggeli órákban vagy este. A "mézharmat" 6-12 nap múlva jelenik meg, a mesterséges fertőzéstől számított első hónap végén a kalászokon már láthatók a szkleróciumok. A legelsőnek fejlődött, legnagyobb, legértékesebb szkleróciumok könnyen kihullanak a kalászból. Az évi hozam kb. 200 kg/ha. A szkleróciumokat gyűjtés után kb. 0,5 cm-es rétegben szétterítve árnyékban szárítják, míg nedvességtartalmuk le nem csökken 7-8%-ra; a nagyobb nedvességtartalmúak hatóanyagai tárolás közben felbomlanak, a kisebb nedvességtartalmú szkleróciumok pedig nem használhatók fel oltófolyadék nyerésére. Jól szellőzött, sötét helyiségben kell tárolni, feltüntetve, hogy mérgező.

A betakarított rozsszemek nem használhatók fel háziállatok táplálására. Nemcsak a rozson élősködő (parazita) gomba szkleróciuma képez ipari nyersanyagot, hanem a mesterséges táptalajban nevelt gombafonadék anyagcseretermékei is (szaprofitakultúrák). Tíznaponként kb. 5 mg/ml alkaloid vonható ki a gombafonalakból. Az alkaloidok nyerésére a biotechnológiában főleg a Claviceps paspali Stevens et Hall. nevű fajt használják.

Apróbojtorján

Latinnév: Agrimonia eupatoria L.
Családnév: Rózsafélék családja

Évelő növény egyszerű, vagy csak kevéssé elágazó szárral, mely virágzó állapotban legfeljebb 1 m magas. A levelek egyenlőtlenül páratlanul szárnyasán összetettek; a nagyobb, kerülékes, fogazott élű levélkék között kisebbek találhatók, alapjuknál pedig pálhalevelek. A sárga virágok nyúlánk, vékony fürtöt alkotnak, a szár csúcsán a virágok közötti távolság kisebb, mint az alsó szakaszokon. Júniustól késő őszig virágzik. Virágzás után a magház lefelé hajlik, csúcsán a horgas serték merevekké válnak, ezekkel a termés az állatok szőrzetéhez, az ember ruhájához tapad. A két makkocska-termés a kúp alakú magházban képződik. Bokros helyeken, tisztásokon, erdők szélén, réteken található. Hasonló hazai faj a szagos párlófű az Agrimonia procera Wallr. (A. odorata Auct.), mely ugyanúgy felhasználható.

A virágzás kezdetén gyűjtött földfeletti részek (Agrimoniae herba) cser-zőanyagokat (polifenolokat), flavonoidokat és viszonylag sok kovasavszár-mazékot tartalmaznak. Könnyen termeszthető. A cserzőanyag-tartalom a termesztett növények esetében 3-5-szörösére nő. A beszáradási arány 4:1.A népi gyógyászatban régebben tüdőtuberkulózis esetében használták. Egyes vidékeken ma is "tüdőfűnek" nevezik, de ez a név az érdeslevelűek családjába (Boraginaceae) tartozó, piros-lila-kék virágú Pulmonaria officinalis jelölésére szolgál. A párlófüvet az epehólyag és az epeutak gyulladásainak (cholecystitis, colangitis) kezelésére, valamint hasmenéses állapotok megszüntetésére használják.

Vizes kivonatai jól meghatározott antibiotikus hatással rendelkeznek, a normális bélflórát nem befolyásolják, az emberi szervezetre teljesen ártalmatlanok. Gyógytea készítésére két kávéskanál-nyi aprított drogot negyed liter vízzel 5 percig főzünk, majd negyedóra múlva szűrjük. Vastagbélgyulladásban (colitis) cukor nélkül kell fogyasztani, mégpedig a fenti adagot naponta 3-5-ször. Társítható libapimpóval (Potentilla anserina), füzénnyel (Lythrum salicaria), cickafarkkóróval (Achillea millefoliumy, ilyenkor egyenlő arányú keverékből használjuk a fenti adagot.

Aprószulák

Latinnév: Convolvulus arvensis L.
Családnév: Szulákfélék családja (Convolvulaceae)

Csavarodó szárú, dárdás-nyilas levelű évelő növény, virágai tölcséresek, fehérek, kívül ibolyás-rózsaszínűek. Nehezen irtható gyomnövény, vetésekben, füves területeken közönséges. Földfeletti részei (Convolvuli herba) vízben rosszul oldódó, gyantaszerű glikozidokat (glikorezineket) tartalmaznak. Biztosabb hatású növényekkel társítva hashajtóként használják.

Aranyeső

Latinnév: + Laburnum anagyroides Medik
Családnév: Hüvelyesek családja (Leguminosae, Fabaceae)

Cserje, zöld vagy zöldesszürke ágain a levelek hármasak, levélkéi 6-8 cm hosszúak. Virágzata aranysárga, 2 cm hosszú, pillangós virágokból álló lelógó fürt, melynek hossza 10-25 cm. Az 5 cm-es termésében 3-7 mag található, ezek a hüvelyek felnyílása után sem hullanak ki. Kivadulva előfordulhat, inkább díszcserjeként ültetik. Ezen a néven ismerik az aranyvesszőt is (Forsythia fajok).

Magvait (Cytisi semeri) a gyógyszeripar nyersanyagként használja a citizin nevű, kinolizidinvázas alkaloid előállítására. A citizin a légzőközpontot izgató szer, fenyegető légzésbénulásban használható. Egyszeri adagja 1,5-3 mg bőr alá (subcutan) vagy gyűjtőérbe (intravénásán) fecskendezve. Hatása részben a nikotinéhoz hasonló, a citizintartalmú tablettákat dohányzók elvonókúrájában alkalmazzák, orvosi felügyelet alatt; a kezelés ellenjavallt magas vérnyomásos betegeknél és arterioszklerózisban.

Aranyvessző

Latinnév: Solidago virgaurea L.
Családnév: Fészkesvirágzatúak családja (Compositae, Asteraceae)

Évelő növény, gyökértörzse ferde, szára 50-100 cm magas, rendszerint nem ágazik el, csúcsán sárga, fészkes virágzatokkal. Az alsó levelek tojásdadok, fűrészes élűek, a felsők keskenyebbek, lándzsásak, rendszerint épszélűek. Júniustól szeptemberig virágzik. Erdőkben, erdők szélén, erdővágásokban, bokros helyeken, különösen a hegyvidéken terem. A kisebb termetű, főleg a Kárpátokban előforduló subsp. alpestris (W. et K.) Rchb. gyengébb hatású.

Virágzó leveles ágait - minél kevesebb vastag szárrésszel - (Solidaginis virgaureae herba, Virgaureae herba), júliusban, augusztusban gyűjtik. Flavonoidokat (1,5%; főleg rutin, kvercetin, izokvercetin, kempferol, asztragalin), továbbá illóolajat (0,1-05%, ebben cikloklorenon), aromásgyűrűs vegyületeket (benzil-dimetoxi-benzoesav, lejokarpozid és virgaureozid nevű glikozidok), és teakészítésre felhasznált triterpénvázas szaponinokat (1,5-2,5%, ezek a poligalasav észterei és az oleánolsav glikozidjai) tartalmaznak.

A nálunk főleg folyóvizek mentén terjedő, két észak-amerikai jövevényfaj, a kései istápfű (Solidago gigantea Ait., syn. S. serotina Ait.) és a kanadai istápfű (S. canadensis L.) nagy termetűek, későn, a nyár vége felé virágzó növények (ez utóbbi szára szőrözött), mindkettőt dísznövényként is termesztik. Helyenként - nemcsak folyók mentén - tömegesen jelenik meg, "mimóza" néven is ismerik. Magyarországon a későnyári, virágpor okozta allergiás szénanátha (pollenosis) gyakori okozója. A hazánkban honos, védelemre szoruló aranyvesszőhöz hasonlóan, e két meghonosodott istápfű faj földfeletti részei (Solidaginis herba, Solidaginis giganteae herba) szintén kb. 1,5% flavonoidot (kempferol, ramnetin, izoramnetin, kvercetin, izokvercetin, asztragalin), szaponinokat (az oleánolsav és a bajogenin glikozidjai), illóolajat és nyálka anyagokat tartalmaznak, de hiányzik belőlük a lejokarpozid és a virgaureozid. A nyálka (összetételében kb. 25% galaktóz, 20 % ramnóz, 15% arabinóz, 4-5% xilóz és fukóz, 2% mannóz, és 20-22%-nyi uronsav) serkenti a szervezet védettségét biztosító immunrendszer sejtes elemeinek működését (immunstimuláns hatás).

Vizelethajtó (diureticum, salureticum) hatásúak. Vesekőbetegségben (nephrolithiasis) vízlökésként, továbbá húgyhólyaggyulladásban (cystitis), vesemedence-gyulladásban (pyelitis), esetenként vesegyulladásban is (nephritis, n. glomerulosa, n. interstitialis) javallt, ez utóbbi esetben a kamilla (Matricaria chamomilla) virágzataival együtt használják. Javallt továbbá magas vérnyomásos betegeknek (bypertensio) kiegészítő kezeléseként, az előírt gyógynövények, főleg a fekete ribiszke (Ribes nigrum) vagy különböző gyógyszerek hatásának fokozására, kísérletesen bizonyított nyugtató (sedativ) tulajdonságai miatt is. A flavonoidok egy része, valamint a lejokarpozid gyulladáscsökkentő (antiphlogistikus) tulajdonságokkal is rendelkezik. Forrázatot 1-2 kávéskanálnyi (2-4 gramm) finomra aprított drogból készítünk, az adag aznap 3-4-szer ismételhető úgy, hogy a teakészítéshez felhasznált drog ne haladja meg a napi 10-12 grammot. Vízlökéses vízhajtóként viszont 15 grammból másfél liter vízzel készítünk forrázatot, éhgyomorra - fél órán belül - az egész mennyiséget elfogyasztják.

Társítható a mezei zsurló (Equisetum arvense) és a cseresznye vagy meggy (Cerasus avium, C. vulgáris) terméseinek kocsányával - egyenlő arányban összekeverve - az utóbbi kettőből előbb főzetet készítenek 10-15 percig történő melegítéssel, majd rátöltik az aranyvessző föld feletti részeire, 15 perces állás után szűrik, és felforralt vízzel 1,5 literre egészítik ki. Kisebb vesekövek elhajtására kísérelhető meg. A vízlökés 2-3 naponként megismételhető, orvosi felügyelet mellett.

A dülmirigy (prostata) túltengésekor társítható a vörös áfonya (Vaccinium vitis idaea) leveleivel. Mindhárom istápfű faj virágzó földfeletti részei gyűjthetők, ilyenkor szárukról lefosztják a virágzatokat és a leveleket, majd megszárítják. Egy evőkanálnyi összemorzsolt drogot 100 ml kb. 80°-os szeszes áztatással vonnak ki, majd szűrés után 100 ml-re egészítik ki szesszel úgy, hogy azt a drogmaradékon keresztül csurgatják át. Ebből a kivonatból naponta háromszor 40-60 cseppet tesznek egy borospohárnyi vörös áfonyalevélből készített teába (ez utóbbi készítésére egy evőkanálnyi levelet leforráznak egy csésze vízzel, 5 percig kis lángon főzik, 15 perc múlva szűrik). A tökmaggal (Cucurbita pepo) végzett kezelés kiegészítésére is alkalmas.

A növény felső, virágos szárrészéből gyűjtsünk 30-40 cm-es darabokat levelekkel együtt. Augusztusban, virágzás félidejében gyűjthető.

Az egyik legfontosabb méregtelenítő teánk. Kiváló tisztító hatása van.

Májat, epét, vesét, hólyagot tisztít, vérnyomást csökkent. Az epe elégtelen működésére javasolt egy 3 hetes kúra: az első héten minden nap, a második héten minden másnap, a harmadik héten minden harmadik nap kell egy csésze aranyvesszőfű teát inni reggel, éhgyomorra. A kúra után heti egy csésze tea korlátlan ideig ajánlott.

A máj működésének elősegítésére szintén a fenti kúrát kell alkalmazni.

Akinek homok, vagy esetleg már apró kő van az epehólyagjában, vagy az epevezetékében, azt aranyvesszőfű teával el lehet hajtani. Ekkor ebből napi két litert kell meginni, délelőtt egy és délután egy litert. Az egy liter teához egy púpozott evőkanál füvet számolunk. Ezt a mennyiséget rövid idő alatt - kb. két óra - kell meginni.

Akinek alacsony a vérnyomása, óvatosan használja az aranyvesszőfüvet, mert enyhén ugyan, de csökkenti a vérnyomást. Ez esetben először csak egy liter tea fogyasztása ajánlott, de azt délelőtt tegye.

Az aranyvesszőfű teája a vese és a hólyag működését is segíti. Erre a célra csak addig kell inni a teát, amíg a vese és a hólyag nem működik rendesen. Ez általában két-három hetet jelent, addig viszont minden nap kell inni belőle egy csészével reggel, akár étkezés után is. Utána emlékeztetőül és az elért eredmény megtartására időnként, de legalább havonta két alkalommal, egy-egy csészével igyanak meg belőle.

Menstruációs görcsöket is kiválóan lehet oldani ezzel a teával. Ilyenkor a ciklus kezdete előtt 2-3 nappal kell egy-egy csészényit elfogyasztani, illetve a ciklus alatt is a nap bármely szakaszában, ha erre szükség van.

Reumás és ízületi fájdalmakra is jó, továbbá izzasztóként és vizelethajtóként is hasznos. Ezekben az esetekben napi egy csésze teát igyanak meg délelőtt vagy reggel. Ezekre a bajokra csak kismértékben használ és nem közvetlenül, hanem más szerveken keresztül.

Vértisztító, ezért sebek borogatására, száj és garat tisztításra lehet használni.

Szív-és veseelégtelenségből adódó ödémáknál tilos a használata.

Akinek nincs semmi baja, annak is tudom javasolni, hogy ha ritkán is, 30 éves kor után igyon meg egy-egy csészényi teát az aranyvesszőfűből. Éppen azért igya, hogy ne is legyen semmi baja.

Az aranyvesszőfű enyhe gyulladást kelt a szervezetünkben, aminek semmilyen káros hatása nincs, de beindítja annak védekezőképességét. Már csak ezért is érdemes inni belőle időnként egy-egy csészével.

Árnika

Latinnév: Arnica montana L
Családnév: Fészkesvirágzatúak családja

Évelő növény, gyökértörzse vízszintes vagy ferde, vörösesbarna, 8-10 cm hosszú, kb. 0,5 cm vastag. Tőrózsájának levelei kerülékesek vagy tojásdadok, ép szélűek. A szár rendszerint barnásvörös és mirigyes, 50-60 cm magas, rajta 1-2 (ritkán 3) átellenes levélpár található. A virágzat a növény termetéhez viszonyítva nagy, átmérője 6-8 cm, végálló; a sugárzó virágok nyelesek, sárgák vagy narancssárgák, számuk 12-20; a középső, csöves virágok is sárgák. A végálló fővirágzat alatt még 1-3 (ritkán 4-5) kisebb fészekvirágzat is kifejlődhet.

Májustól augusztusig virágzik.

Termése kaszat, sárgás bóbitával. A Kárpátokban kaszálókon, nedvesebb legelőkön, sziklás helyeken található, gyakoribb az Erdélyi Szigethegységben. Ritkulófélben van, ezért a vadon termő állományok védelemre szorulnak. Nehezen termeszthető. Helyette - éppen természetvédelmi okokból - több európai országban termesztik az észak-amerikai, dúsan elágazó, ezért sokkal több virágzatot fejlesztő Arnica chamissonis Less. nevű fajt, főleg a subsp. foliosa (Nutt.) Maguire alfajt. Ennek termesztése közepesen savanyú talajokon -főleg hegyvidéken - közvetlen magvetéssel vagy palántázással egyaránt könnyen megoldható, csak a szárazabb időszakban igényel öntözést.

Droghozama a nálunk vadon termő árnikáénál lényegesen nagyobb. A virágzatokat (Arnicae flos) a virágzás legelején gyűjtik (mert később szedve, a szárítás során szétesnek). 50 °C-on szárítják. A száradási arány 6:1. Néha a gyökértörzseket is felhasználják. A szirmok sárga színű, a karotinoidok csoportjába tartozó, zsírban és részben szeszben is oldódó, valamint a flavonoidok csoportjából ismert, vízben és szeszben oldódó festékeket tartalmaznak. A virágzatokban találhatók még polifenolok, triterpénvázas alkoholok, szeszkviterpén laktonok és jelentéktelen mennyiségben timolt és timolszármazékokat tartalmazó illóolaj. Vizes vagy szeszes kivonatait elsősorban külsőlegesen használják. A szeszes kivonat készítéséhez 10 súlyrész szárított virágot kell áztatni egy napig tízszeres mennyiségű egészségügyi szeszben, majd másnap szűrni; borogatásra, zúzódások (contusio) kezelésére egy evőkanálnyi szeszes kivonatot tesznek egy liter vízhez. Száj- és toroköblögető szer készítéséhez a kivonatból 5-10 cseppet tesznek egy pohár vízbe.

Belsőleg ritkán rendelik, készítményei pontos adagolást igényelnek. Több növényi termékből előállított gyári gyógyszerek összetételében szerepel.

Hámképződést (epitelizációt) elősegítő, bőrújraképződést előmozdító hatása miatt testápoló szerek alkotórésze. Túlérzékenységi (allergiás) tüneteket válthat ki, ezeket a helenalin nevű, háromgyűrűs laktonalkoholoknak és észtereinek tulajdonítják. A belsőleges adagolás során fellépő melléktünetek más jellegűek és főleg a gyógyszerkészítmények túladagolásakor léphetnek fel: szapora szívverés (tachycardia), szívtáji panaszok, légszomj.

Articsóka

Latinnév: Cynara scolymus L.
Családnév: Fészkesvirágzatúak családja (Compositae, Asteraceae)

A Földközi-tenger térségéből származó, nagy termetű, évelő növény, vastag, húsos gyökerekkel. Az első évben szárnyasán tagolt, ritkábban épszélű tőleveleket fejleszt, nyelük húsos, lemezük fonáka szürkésezüstös, a nemesített fajtákon csak kevés apró tövis képződik vagy egyáltalán nem található. A szárak a második évben fejlődnek, 150-180 cm magasak, elága-zóak, a szárlevelek is szárnyasak. Minden elágazás fészekvirágzatban végződik, ez nagy, kb. 10 cm-es átmérőjű, a fészekpikkelyek többé-kevésbé húsosak, a virágok lilák. Termése hosszúkás kaszat. Júliusban, augusztusban virágzik.

A kardi (Cynara cardunculus L.) szintén dél-európai, kifejezetten tövises, levelei és virágzatai kisebbek. Az articsóka fejlődésének elején igényel több nedvességet, később szárazsággal szemben ellenálló. Télen, összefüggő hótakaró hiányában, könnyen kifagy. A levelek gyors fejlődése évi 4-6 gyűjtést tesz lehetővé.

Hatóanyagai és felhasználása

Az articsóka levele (Cynarae folium) legalább 1% polifenolt és 0,2% flavonoidot tartalmazzon. Polifenoljai közül legfontosabb a cinarin, mely két kávésav- és egy kinasav- molekula között kialakuló észter. Emellett a kávésav egyéb származékait (ortodihidroxi-fenolokat) is tartalmazza. A flavonoidok a luteolin glikozidjai.

Kivonatainak négy fő hatását ismerjük.

1. Az epét hígabban folyóvá teszi (choleresis), mely ezáltal könnyebben ürül az epehólyagból. Hatást gyakorol a májparenchimára is, védi károsító anyagoktól. Állatkísérletekben fokozza a máj regenerálóképességét is.
2. Vizelethajtó (diuretikus), főképpen azonban a sóürítést előmozdító (saluretikus) hatással rerdelkezik, fokozza a nátrium- és a kloridionok ürítését anélkül, hogy lényegesebben befolyásolná a káliumkiválasztást.
3. Előnyösen befolyásolja a koleszterin anyagcseréjét, melyet mozgósít a szövetekből, majd elősegíti kiürítését a szervezetből.
4. Antibiotikus hatású a tápcsatorna egyes kórokozó baktériumaival szemben anélkül, hogy a normális bélflórát befolyásolná.

A levelekből készített gyógyteát 2-3 kávéskanálnyi aprított levélből készítjük 500 ml vízzel; a drogot mindig leforrázzuk (nem melegítjük fel a vízzel együtt), majd 1 percig főzzük, negyedóra múlva szűrjük. A fenti adag felét reggel, másik felét délután fogyasztjuk. Gyógyszeripari készítményeit máj- és epehólyag-bántalmakban rendelik: az epehólyag rendszertelen összehúzódásakor (biliaris dyskinesia), az epehólyag atóniás állapotaiban, idült epehólyaggyulladásban (cholecystitis), továbbá vastagbélgyulladásban (colitis), különösen erjedéses folyamatokban. A máj méregtelenítőképességének fokozására használják egyes élelmiszerek okozta allergiás állapotok, csalánkiütés (urticaria) esetében. Szabály, hogy előbb kisebb, majd fokozatosan emelkedő adagokat használjunk, a kezelés abbahagyása előtt ismét csökkenteni kell a hatóanyag mennyiségét. A kezelés 4-6 hétig tart, szükség esetén egyhetes szünet után ismételhető. Előnyösen társítható a borsmenta (Mentha piperita) leveleiből készült teával.

Az articsókából készült gyógyszereket nem javallják heveny epeúti folyamatokban, heveny májgyulladásban (akut hepatitis), veseelégtelenségben. Az articsókából cinaropikrintartalma miatt kesernyés ízű szeszes italok állíthatók elő. A konyhakerti növényként termesztett fajtákból, azok tisztított fészekörvéből különböző ételek készíthetők, a virágzatok nem tartalmaznak keserűanyagot.

Termesztése

Az ország délibb és nyugati részein termeszthető.

Az élelmezési célokra felhasznált fajtáktól eltérően a gyógynövényként termesztett articsóka fészekörve nem húsos. Kiválogatáskor a nagy levélhozamú egyedek mellett előnyben részesítik a tövisteleneket, de természetesen a fő szempont a megfelelő hatóanyagtartalom. Mély rétegű, áteresztő, tápanyagokban gazdag talajt igényel. Jól fejlődik hordalékos talajon azzal a feltétellel, hogy tartósabb szárazságnak ne legyen kitéve, főleg a fejlődés kezdetén, de állandóbb jellegű vízbőségnek sem.

Mélyszántáskor hektáronként 20 t istállótrágyát és P-50 kg/ha-t juttatunk a talajba. A levélgyűjtés során ajánlatos egyszer-kétszer a nyár folyamán N-30 kg/ha-t adni. Ha csak műtrágyát alkalmazunk, a mennyiségek: N-100, P-75, K-50 kg/ha. Magról szaporítjuk, tavasszal. A legmegfelelőbb sortáv 70 cm, a vetés mélysége 3-4 cm, a magszükséglet 4 kg/h.
Mihelyt a levelek végleges méreteiket elérik, megkezdjük a gyűjtésüket. A szedést kíméletesen végezzük, ne kopasszuk le a növényeket, mert ez károsítaná további fejlődésüket. A levélrózsa közepén levő fejletlen, fehéres leveleket nem szedjük le, ezek kétéves kultúraként áttelelnek, a talajmenti fagyok esetében szalmával, majd földdel betakarjuk, a fagyveszély elteltével, tavasszal szabaddá tesszük. A hozam 18 000-28 000 kg/ha friss, illetőleg 3000-4000 kg szárított levél. Szárítási hőmérséklet: 40-50 °C. A gyógyszeripar a friss leveleket is felhasználja.

A legértékesebb vetőmagot a fővirágzatról nyerjük és azokról az egyedekről, melyekről leveleket nem gyűjtöttünk. Teljes elvirágzás után a fészkeket lefelé hajlítjuk, hogy ne gyűlhessen össze bennük az esővíz, majd levágjuk, néhány napig utóérésnek vetjük alá.

Bab

Latinnév: Phaseolus vulgaris L.
Családnév: Hüvelyesfélék családja (Leguminosae, Fabaceae)

A magvak értékesítése után hátramaradó üres hüvelyek (Phaseoli fructus sine seminibus, Phaseoli pericarpiuni) vércukorszintet csökkentő hatásuk miatt szerepelnek idősebb személyek enyhe cukorbajának kezelésében.A hatás esetleg a viszonylag magas arginin-, kovasavszármazék- és/vagy krómtartalomra vezethető vissza.

Az eperfa (Morus alba, M. nigrd) és a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) leveleivel, a kecskeruta (Galega officinalis) földfeletti részeivel egyenlő arányú keveréket készítenek, melyből két evőkanálnyit leforráznak fél liter vízzel, egy percig főzik, hozzáadnak egy kávéskanálnyi menta (Mentha piperita) -levelet, 10 perc múlva szűrik; aznap esetleg még egyszer ismételhető.

A szervezet vízszükségletének pótlására, vesekő képződésének megelőzésére is használható napi 1-1,5 1 térfogatú forrázat formájában, ilyenkor az adag naponta két evőkanálnyi (kb. 5 gramm). Társítható varjúmákkal (Hibiscus trionum), kukorica-"bajusszal" (a Zea mays bibeszálaival), zsurlófűvel (Equisetum arvense), utóbbiból főzetet készítenek, és azzal forrázzák le az üres babhéjakat (terméshéjakat).

Varjúmák

Latinnév: Hibiscus trionum L.
Családnév: Mályvafélék családja (Malvaceae)

Egyéves növény, szára gyakran már alsó részében elágazik, hossza elérheti az 50 (80) cm-t, szőrös. Az alsó levelek majdnem kerekek, épek vagy csak kevéssé tagoltak, a középső és felső szárlevelek 3-5 karéjúak. A karéjok keskenyek, alapjuk ék alakú, szélük egyenlőtlenül bevagdalt.

A virágok a levelek hónaljában fejlődnek, reggel nyílnak, délben elhervadnak; csészéjük kettős, a külsőt 12 fonalas sallang alkotja, a belsőt 5 hártyás, zöldes csészelevél; pártájukat 5 szabad sziromlevél képezi, hosszúk 2-3 cm, sárgák, tövükön sötétbíborszerű folttal; a porzószálak pirosak, összeforrtak; a bibék gömbölyűek, bíborpirosak vagy majdnem feketék.

Júniustól szeptemberig virágzik. A termés tok és a maradandó, felfújt csésze belsejében alakul ki, éretten 4 részre hasad. A magvak vese alakúak, hosszuk kb. 2 mm, feketék, érdes felületűek. Vetési gyom, különösen köles, kukorica, általában kapásnövények között, de megtalálható tarlókon, utak mellett is.

A földfeletti részeket (Trioni herba) a virágzás kezdetekor gyűjtik, flavonoidokat és nyálkát tartalmaznak. Az erdélyi népi gyógyászatban "vad görögdinnye" néven ismerik, és vizelethajtónak használják. Kísérleti állatokon fokozza a kiválasztott vizelet mennyiségét (diuretikus hatás), ugyanakkor kedvezően befolyásolja a sóürítést is (saluretikus hatás), fokozván a nátrium és a klorid ürítését, de nem vezet káliumveszteséghez.

Gyógytea készítésére 5 g (egy kávéskanálnyi) drogot 200 ml vízzel leforrázunk, 3 percig forraljuk, negyedóra múlva szűrjük. Minél kevesebb cukorral fogyasztandó. A fenti adagot reggel, lehetőleg éhgyomorra fogyasztjuk, majd a kezelést azonos adagokkal megismételjük a főétkezések előtt egy órával.

Vesemedence-gyulladásban (pyelitis), húgyhólyag-gyulladásban (cystitis) kiegészítő (adjuvans) kezelésre javallt. Vesekőbetegségben (urolithiasis) elősegíti a kisméretű húgykövek kiürítését. Társítható "cseresznye-szárral" (a Cerasus avium terméseinek kocsányával), "kukoricabajusszal" (a Zea mays bibeszálaival). Hosszan tartó kezelésre alkalmas, de ilyenkor ügyelni kell arra, hogy ne tartalmazzon nagyobb számban terméseket (tehát a virágzás elején gyűjtendő).

Vadárvácska

Latinnév: Viola tricolor L.
Családnév: Ibolyafélék családja (Violaceae)

Szára 30-40 cm magas, az alsó levelek tojásdadok, a felsők lándzsásak, alapjuknál két tagolt nagy pálhalevéllel. A virágok színei: ibolya, kék és sárga, máskor csak sárgák; hasonló fajok is értékesíthetők. Kaszálókon, sziklás helyeken, esztenák közelében, legelőkön található. A födfeletti részek neve Jaceae herba (vagy Violae tricoloris herba), májustól augusztus végéig gyűjthetők.

Az illatos ibolya gyökértörzséhez hasonlóan triterpénvázas szaponinokat és metil-szalicil-glikozidot tartalmaz, de jelentős a rutin nevű kvercetin-diglikozid tartalma is, egyéb flavonoidok közül található benne violantin, szkoparin, vitexin, orientin.

Rendszerint más drogokkal társítva, teakeverékek összetételében használják köptető (expectorans) és enyhe vizelethajtó (diuretikus) tulajdonságai miatt. Egy kávéskanálnyi drogból 150 ml vízzel forrázatot készítenek, és ebből naponta háromszor egy csészényit fogyasztanak.

Ekcémák esetében helyileg is alkalmazzák borogatások formájában, továbbá a bőr egyes gyulladásos, gennyes kórfolyamataiban (impetigo), pattanásos bőrelváltozásokra (acne), a faggyúmirigyek fokozott működésekor, a termelt faggyú összetételének kóros megváltozásakor (seborrhoea) inkább külsőleg. A népi gyógyászatban egyike a leggyakrabban használt "vértisztító" szereknek.

Szalmagyopár

Latinnév: Helichrysum arenarium L.
Családnév: Fészkesvirágzatúak családja (Compositae, Asteraceae)

Egyéves növény. Szára arasznyi, a levelekkel együtt fehéren molyhos, virágzatai élénksárga vagy narancssárga színűek, és tömött fürtöt képeznek a szárak csúcsán. A síkság és a dombvidék homokos, napos, száraz helyein található. A virágzatokat gyűjtik (Helichrysi flos vagy Stoechados citrinae flos) a nyár második felében. A haringenin nevű flavonoid glikozidjait, tetra-hidroxi-kalkon glikozidot (az izo-szalipurpozidot, kb. 0,35%-ban), a metoxi-hidroxiftalid glikozidot tartalmazza. Idült pangásos epehólyag-bántalmakban (cholecystostasis) használható más növényi termékekkel társítva.

Tavaszi hérics

Latinnév: Adonis vernalis L.
Családnév: Boglárkafélék családja

Évelő növény sötét, fekete gyökértörzzsel. A földfeletti szárak magassága elérheti a 40-50 cm-t, tövükön barna pikkelylevelek találhatók. A levelek szárnyasán szeldeltek, fonalas, szálas sallangokkal. A szárak csúcsán képződnek az aranysárga színű, nagy, 6-8 cm-es átmérőjű, sokszirmú, sok-porzójú virágok. Áprilisban, májusban virágzik. A termések aszmagok, melyek buzogányfejszerű csoportot képeznek.

Több helyen tömegesen jelenik meg napos, száraz legelőkön és kaszálókon, meredekebb domboldalakon, ritkás tölgyerdőkben. Gazdagabb állományai az Erdélyi Mezőség egyes helyein találhatók. A Kolozsvári Szénafüvek természetvédelmi területén felfedezett Adonis transsilvanica Simon. (1965) valószínűleg az A. vernalis L. és az A. volgensis Stev. kereszteződése révén jött létre, akárcsak a Wolff Gábor által leírt A. hybrida (1857). Valamennyi sárga virágú Adonis faj védelme indokolt. Több, tőlünk nyugatra levő országban az A. vernalis már annyira ritka, hogy gyűjtését tiltják és állományait védik. Magyarországon is védett faj, a termesztésére irányuló kísérletek biztatóak.

Gyógynövényként a földfeletti részeket (Adonis herba) a virágzás kezdetén gyűjtik. 50-60 °C-on gondosan szárítják, a sziromlevelek könnyen kifakulnak (különösen fény hatására), forgatás, kezelés közben lehullhatnak. A száradási arány 5:1.

Szívre ható, szterinvázas glikozidokat tartalmaz. Fő hatóanyaga az adonitoxin, mely szerkezetét illetően a gyöngyvirág (Convallaria majális) és egyes, meleg égövi Strophanthus fajok magjainak kardenolid jellegű vegyületeihez hasonlít. Az Adonis nemzetség piros és narancsszínű virágokkal rendelkező, egyéves, gyomnövényként terjedő fajai kisebb mennyiségű, szívre ható glikozidot tartalmaznak, ezeket drogként nem használjuk.

Egyes országokban szívbetegek kezelésére összetett gyógyszerek ipari előállítására használják. Vizelethajtó és nyugtató tulajdonságokkal is rendelkezik. Vizes kivonata csak orvosi ajánlatra szedhető: 6 g drogból 200 ml vízzel forrázatot készítenek, ebből naponta 2-4-szer adagolnak egy-egy evőkanállal. A szárított növény legnagyobb egyszeri adagja 1 g, napi adagja ennek háromszorosa. A gyűszűvirágból (Digitális lanata) előállított készítmények adagolása közötti szünetekben rendelhető, kizárólag orvosi vény alapján. Hatása rövid ideig tart, a felszívódás mértéke bizonytalan. Erős hatású, szívre ható szerként (cardiotonikum) kezelendő.

Sárga viola

Latinnév: Cheiranthus cheiri L.
Családnév: Keresztesvirágúak családja (Cruciferae, Brassicaceae)

Dísznövényként ismert kétéves vagy évelő növény. Lándzsás leveleit kétágú szőrképletek fedik. A virágok négy szirma sötétsárga vagy sárgásbarna, kellemes illatúak. Földfeletti részei (Cheiranthus cheiri herba), elsősorban magvai (Cheiranthus cheiri semeri) szívre ható glikozidokat tartalmaznak a rokon repcsény vagy szegecs fajokhoz (Erysimum spp.) hasonlóan, továbbá a glukoiberin és a glukokeirolin nevű glukozinolátokat.

Más fajokkal együtt epetáji panaszok kezelésére szánt gyógyszeripari termékek összetételében szerepel. Az Erysimum fajok, például az E. diffusum Ehrh. földfeletti részeiből pontosan adagolható gyógyszeripari készítményeket nyernek.

A szívhatás a Strophanthus fajok magvaiból előállított glikozidokéhoz hasonló, azoktól abban különböznek, hogy szájon át adagolva is viszonylag jól felszívódnak, a gyűszűvirág készítményeitől pedig abban, hogy a szervezetben nem halmozódnak fel.

Szamóca

Latinnév: Fragaria vesca L.
Családnév: Rózsafélék családja (Rosaceae)

Évelő növény, hármasán összetett levelekkel, virágai fehérek, az elhúsosodó vacok piros, felületén vannak az apró makkocskatermések. Gyümölcsként fogyasztják. Domb- és hegyvidéki füves lejtőkön, napos helyeken, ritkás erdőkben terem.

Leveleit (Fragariae folium) gyűjtik. Ismert szerkezetű ellagitanninokat tartalmaznak (agrimoniin, pedunkulagin), melyek szabadgyökfogók. A levelekből készített gyógyteát hasmené-ses állapotokban használják. Társítható a málna (Rubus idaeus), a szeder (Rubus caesius), valamint a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) leveleivel. Idült vastagbélgyulladásban is használható. Étkezési teaként korlátlan ideig fogyasztható.

Sárga szarúmák

Latinnév: Glaucium flavum Cr.
Családnév: Mákfélék családja (Papaveraceae)

Egyéves vagy évelő, tejnedvet tartalmazó faj, szára 30-50 cm magas (termesztett példányoknál elérheti a 100 cm-t), a levelek mélyen karéjosak, kékes zöldek, az alsók 15-30 cm nagyok. A virágok magánosak, levélhónaljiak, a 4 sziromlevél sárga, 3-3,5 cm hosszú. A termés becőszerű tok, feltűnően hosszú (10-25 cm), vékony. Szórványosan fordul elő száraz, homokos talajon.

Termesztése céljából késő ősszel vetik 1-1,5 cm-nél nem mélyebben. A hektáronkénti magszükséglet 3-4 kg. A 6-8 levéllel rendelkező növény hótakaró alatt jól áttelel, ez vonatkozik a 2-3 éves kutúrákra is.

A földfeletti részeket (Glaucium herba) a virágzás vége felé, a termések képződésének idején gyűjtik be, évente kétszer. 60-80 °C-on szárítják, a hozam az első évben 1000-2000 kg, a másodikban elérheti a 3000 kg-ot hektáronként.

Alkaloidjai közül a fő hatóanyag a glaucin (1-1,5 %), mely négy gyűrűs, aporfinvázas vegyület; iparilag állítják elő. A növény teadrogként nem használható. A glaucin a légzőközpontot nyugtatja, hatása hasonló a kodeinéhez, előnye azonban, hogy nem vezethet megszokáshoz, hatása pedig hosszabb ideig tart.

Száraz köhögés, a köhögési inger csökkentése olyan betegeknél, akiknél a köhögés zavarja az éjszakai nyugalmat, továbbá nagyobb sebészeti beavatkozások utáni állapotokban. Napi átlagos adagja felnőttnél 25-50 mg, 5 évesnél nagyobb gyermeknél 10-25 mg.

Rózsamuskátli

Latinnév: Pelargonium radula
Családnév: Gólyaorrfélék családja (Geraniaceae)

Afrikai eredetű, illatos dísznövény. Levelei tenyeresen szeldeltek, virágai kisebbek, mint a közönséges muskátli Pelargonium zonale (L.) Ait. esetében, pirosas-rózsaszínűek, sötétebb csíkokkal, a virágzatokban kevés virág képződik. Dugványozással könnyen szaporítható melegágyakban vagy üvegházakban (400 dugványt számítanak négyzetméterenként). Az őszi dugványokat tavasszal ültetik ki, a fagyveszély elmúlása után, 80/50 cm-re. Hektáronként 15 000 kg-os hozam érhető el (friss növényből).

A földfeletti részekből vízgőzdesztillálással előállított illóolaj (Aetheroleum Geranii) nyílt szénláncú monoterpén alkoholokat tartalmaz, főleg geraniolt, továbbá citronellolt és linaloolt. Az illatszeriparban használják, helyettesítheti a rózsa illóolaját. Egyéb, szintén dél-afrikai, dísznövényként nálunk is termesztett fajokban (P. graveolens L'Hérit ex Ait., P. roseum Willd.) és különböző keverék (hybrid) fajok, változatok, szintén a rózsa, máskor P. odoratissimum L'Hérit ex Ait.) a citrom illatára emlékeztetnek.

Piros gyűszűvirág

Latinnév: + Digitalis purpurea L.
Családnév: Tátogatófélék családja (Scrophulariaceae)

Kétéves, esetleg évelő növény, mely fejlődésének első esztendejében tőlevélrózsát hoz létre, 15-20 levéllel (nemesített fajtáknál számuk 60-80). A tőlevelek tojásdad-lándzsásak, csipkés élűek, felületük ráncos a kiemelkedő érhálózat miatt, nyelük hosszú, szárnyas. Fejlődésének második évében jelenik meg a virágszár, mely egyszerű (csak ritkán elágazó), hossza elérheti a 170 cm-t, a szárlevelek szórtan helyezkednek el, a tőleveleknél lényegesen keskenyebbek.

Májustól júliusig virágzik. A virágok hosszú, végálló, egyoldali fürtöt képeznek. A párta csöves, kissé kiszélesedő, harangozó, 3,5-5 cm hosszú, felső ajka alig rajzolódik ki; alsó ajka rendszerint hegyes. A párta élénkpiros, máskor rózsaszínű vagy fehér, bíborpiros foltokkal. A termés tok, sok apró magva pirosasbarna.

Nyugat-európai, atlanti flóraelem. Nálunk vadon nem fordul elő; gyógynövényként, ritkábban dísznövényként termesztik. A gyapjas gyűszűvirággal (Digitalis lanata) nem téveszthető össze; a nálunk vadon termő Digitális grandiflora Mill. (syn.: D. ambigua Murr.) virágai hasonló alakúak, de sárga vagy sárgásbarna színűek, ritkább erdőkben, erdővágásokban, bokros, sziklás helyeken terem.

A piros gyűszűvirág nagy fényigényű növény, az állandó talaj- és légköri nedvességet is megkívánja. Jól telel mínusz 4 °C-ig terjedő havi átlaghőmérséklet mellett, azzal a feltétellel, ha a talajt kb. 70 napig hótakaró borítsa. Nem viseli el a -30 °C-os fagyokat, kifagyhat akkor is, ha a tél végi olvadást újabb fagyok követik.

Termesztésére legalkalmasabb a hűvös éghajlatú erdők övezete, ahol az évi közepes csapadék mennyisége 600-650 mm, a levegő viszonylagos nedvességtartalma pedig a növekedési szakaszban kb. 70%.

A Digitális purpurea leveleit két évszázada használják a gyógyászatban. Az utóbbi években a Digitális lanata kiszorította a gyógyszeriparból, ezért már csak inkább dísznövényként termesztik.

Hatóanyagai és felhasználása

Mindkét fajt felhasználják a gyógyászatban, mégpedig a piros gyűszűvirág leveleit (Digitális purpureae folium) porítva, tablettázva vagy gyógyszertárban előállított készítmények alakjában, a gyapjas gyűszűvirág levelét (Digitális lanatae folium) kizárólag gyógyszeripari nyersanyagként.

Mindkét faj levele szívre ható glikozidokat tartalmaz, az előbbi az ún. purpurea-glikozidokat, az utóbbi a lanatozidokat, változó mennyiségben (általában 0,4-1,2% között). A molekula egyik része az agukon vagy ge-nin, ez szterinvázas (ciklopentán per-hidro-fenantrén szerkezetű), melyhez egy 5 atomos laktongyűrű kapcsolódik (kardenolidok). A cukorrészt 4 monoszacharid képezi, ezek részben (a levelekben található enzimek hatására) vagy teljesen (savas hidrolízis során) leválaszthatók a geninről. A végálló cukormolekula lehasadása által jönnek létre a gyógyszerek nyerése szempontjából fontos másodlagos (szekunder) glikozidok. A purpurea-glikozidok és a lanatozidok között az a különbség, hogy utóbbiak egyik cukormolekuláján ecetsavmaradék (acetilgyök) található. Az acetilezett glikozidok vegyi behatásokkal szemben ellenállóbbak és - ami ipari előállításuk szempontjából fontos - könnyebben kristályosíthatok.

A szívre ható glikozidokat a növényben szaponinok kísérik, utóbbiak előmozdíthatják felszívódásukat szájon keresztüli bevitel esetében, de jelenlétük inkább zavar, mert fokozzák a nem kívánt mellékhatásokat. Szájon át történő (per os) adagolásnál a másodlagos glikozidok felszívódási viszonyai jobbak, de mindkét típusú vegyület gyakran okoz kellemetlen vagy veszélyes melléktüneteket: émelygést, hányingert, hányást, látási zavarokat, szabálytalan szívverést (arrythmiát). Mésztartalmú gyógyszerek fokozzák szívre gyakorolt hatásuk erősségét, ezért a kalciumot tartalmazó injekciók ellenjavalltak.

Egyes országokban a piros gyűszűvirág leveleinek porát és a gyapjas gyűszűvirágból előállított gyári készítményeket szívizom-elégtelenségben rendelik, főleg az ún. dekompenzált betegeknél. A gyűszűvirágból előállított készítmények az egyedüliek, melyek idült (krónikus) szívizom-elégtelenségben rendelkezésünkre állnak. Hatásukat a szívizmon (myocardiumon) fejtik ki, fokozzák tónusát, összehúzó képességét és ezáltal javítják a vérkeringést, csökkentik, illetőleg megszüntetik a vizenyőt (ödéma). A purpurea-glikozidok lassabban hatnak, de hatásuk tartós. Ezért a kezelés első napjaiban az orvos nagyobb, ún. lökési vagy támadási adagban rendelheti a szervezet "telítéséig", ezután a kisebb, fenntartó adagok következnek, melyekkel az a célunk, hogy a naponta kiürülő mennyiséget pótoljuk. A lanatozidok 3-5-ször erősebb hatásúak, de ez rövidebb ideig tart, gyorsabban ürülnek a szervezetből. A két növény és készítményeik közötti különbségek ismeretében érthető, miért van szükség nagyobb számú szívre ható gyógyszerre: egyeseket sürgős beavatkozások esetében használnak, mások a hosszan tartó kezelést teszik lehetővé. Az egyes készítményeket a betegek jobban vagy rosszabbul tűrik (különböző a gyógyszerekkel szembeni egyéni tolerancia). A piros gyűszűviráglevél porának esetében gyakori melléktünet, tulajdonképpen a gyógyszer túladagolásának, felhalmozódásának eredménye: a szívverések ritkulása, a normális értékek alá csökkenve (bradycardia). Ilyenkor jöhetnek számításba az olyan szívszerek, melyek a pulzus számát kevésbé csökkentik, ezek részben a gyapjas gyűszűvirág leveleiből, részben más fajokból készülnek (Adonis vernalis, Convallaria majális).

A piros gyűszűvirág leveleinek porából tablettákat készítenek. Hatásukat kísérleti állatokon határozzák meg minden egyes gyártási sorozat esetében, ez grammonként 10 nemzetközi biológiai egység. Tehát a hatásnak nemcsak az alsó, hanem a felső értékét is magszabják (titrált levélpor). Legnagyobb egyszeri adagja 0,20 g, napi adagja 0,60 g a kezelés kezdetén, majd legfeljebb 0,20 g a fenntartó kezelés során. A gyógyszeripar által előállított készítményeket kivétel nélkül a gyapjas gyűszűvirág leveleiből állítják elő. A lanatozidokból lúgos közegben távolítják el az ecetsavmaradékot, tehát átalakíthatók dezacetilezett, purpurea jellegű glikozidokká.

A szájon át adagolt gyógyszerformák hatása lassabban nyivánul meg. A belsőleges használatra szánt oldatok a megfelelő cseppszám alkalmazása révén pontosabban adagolhatok, mint a tabletták vagy drazsék, amennyiben ezeknek csak tört részét kellene kapja a beteg. Máj elégtelenségben a végbélkúpot részesítik előnyben. Gyorsan megnyilvánuló hatás elérésére szolgálnak a befecskendezhető készítmények. A leggyorsabban hat az afrikai Strophanthus gratus (Apocynaceae) magvaiból előállított, szintén intravénás adagolásra szánt injekció.

A nálunk forgalmazott gyapjas gyűszűvirágból előállított gyógyszerek közül a Cardiotoxin a purpurea A másodlagos glikozidját, a digitoxint tartalmazza, jól felszívódik, lassan ürül, ezért felhalmozódhat (kumulálódhat) a szervezetben. A lanatozid A-ból állítják elő a végálló cukormolekula eltávolítása által az Acigoxin nevű készítményt, mely acetildigitoxint tartalmaz, ezért az előbbinél - azonos adagolási mód esetében - erősebb hatású. A C-lanatozid kevésbé jól felszívódó, gyorsabban kiürülő szívszer, ezért a melléktünetek ritkábbak. A digoxint a lanatozid C-ből állítják elő, annak dezacetilezett másodlagos glikozidja (dezacetil-dezgluko-lanatozid C), a felszívódás és a kiürülés közötti arány a legkedvezőbb, az egyéni adag beállítása a legkevesebb gondot okozza.

A gyűszűvirágfajok valamennyi része erős hatást gyakorol az emberi szervezetre. Csak orvosi rendeletre és állandó ellenőrzés mellett szedhetők. Mérgezések főleg a gyógyszerek túladagolása miatt lépnek fel. Első tünetei közé tartoznak: az érverések ritkulása, émelygés, látási zavarok. Elsősegélyként szénporszuszpenzióval gyomormosást végeznek, esetleg sós hashajtókat adnak. Súlyosabb esetekben az orvos megérkezéséig teljes nyugalmat kell biztosítani, minden mozgást, erőltetést kerülve.

Termesztése lényegében véve megegyezik a gyapjas gyűszűvirágéval (Digitális lanata). Nagyobb figyelmet igényel a vetőágy előkészítése, mert magvai még kisebbek. A levelek szárítás során gyakrabban forgatandók, mert könnyen egymáshoz tapadnak. Ha a leveleket szobahőmérsékleten szárítottuk, utána rövid ideig 60 °C-on tartandók egyes gyógyszerkönyvek által előírt kis nedvességtartalom eléréséig.

Ennek megőrzése csak akkor lehetséges, ha a levegőtől teljesen elzártan tároljuk. A piros gyűszűvirágot is egyéves növényként ajánlatos termeszteni, így lényegesen csökkenthető a kórokozók és kártevők által okozott veszteség. Előnyös ez a termesztési mód olyan helyeken is, ahol a növények rosszul telelnek. A levélhozam 1500 kg-ot is elérhet hektáronként (szárított drogra számítva). A száradási arány 4-6:1.